Katasztrófafilmek kontra a valóság - pilótával beszéltünk
A filmek kedvelt jelenete, hogy a kapitány és a másodpilóta egyszerre kiesik, majd egy légiutas-kísérő vagy egy bátor utas rádión keresztül segítséget kap, és sikeresen leszáll.
A valóságban ez rendkívül nehéz, de nem teljesen lehetetlen.
A modern Airbus és Boeing gépek képesek önállóan tartani a magasságot, sebességet, irányt, sőt megfelelő körülmények között automatikusan le is tudnak szállni.
A probléma nem maga a leszállás, hanem az egész folyamat:
Egy átlagos utasnak fogalma sincs, melyik kapcsoló mit csinál. A pilótafülkében több száz kapcsoló, kijelző és rendszer található.
Ezért a valóságban egy amatőr sikeres leszállásának esélye alacsony, de nem nulla.
Ez az egyik legérdekesebb kérdés.
A katonai drónok évtizedek óta képesek önálló visszatérésre. A technológia tehát létezik.
A mai utasszállítók technikailag szintén képesek lennének arra, hogy automatikusan kiválasszanak egy repülőteret és leszálljanak.
A probléma nem a technológia, hanem a tanúsítás és a felelősség.
A légiközlekedésben minden rendszernek elképesztően magas biztonsági követelményeknek kell megfelelnie.
A legtöbb légitársaság és hatóság továbbra is azt tartja biztonságosnak, ha a végső döntéseket emberek hozzák meg.
Igen.
A kisebb üzleti repülőgépeken megjelentek olyan rendszerek, amelyek egyetlen gomb megnyomásával képesek:
A technológia tehát már nem sci-fi. Valószínűleg a következő 10-20 évben egyre több nagy utasszállító gépen is megjelenik majd hasonló képesség.
Ha mindkét pilóta cselekvőképtelenné válik, a legfontosabb cél:
A legtöbb modern gép robotpilótája órákon át képes stabilan repülni. Ez értékes időt ad a földi szakembereknek.
A valóságban általában nem.
A légitársaságok tapasztalata szerint az emberek rosszabbul reagálnak, ha azt érzik, hogy titkolnak előlük valamit.
A személyzet rendszerint kontrollált és rövid tájékoztatást adna:
"A pilótafülkében egészségügyi probléma merült fel. A repülőgép irányítása biztosított. A földi irányítással kapcsolatban állunk."
Ez sokkal hatékonyabb, mint a teljes titkolózás.
A légiforgalmi irányítók első lépése a helyzet stabilizálása.
Sok országban szolgálatban vannak olyan szakemberek, akik konkrét repülőgéptípusokra specializálódtak, és szükség esetén perceken belül bekapcsolódhatnak.
A cél nem az, hogy egy utas megtanuljon repülni, hanem hogy a gép automatikáját használva a lehető legbiztonságosabban földet érjen.
A hollywoodi jelenetek erősen túlzóak (ezt sejtettük már a moziban is).
Egy képzetlen utas önálló leszállása nagyon ritka siker lenne. A modern utasszállítók azonban annyi automatikával rendelkeznek, hogy megfelelő rádiós segítséggel ma már sokkal nagyobb az esély a túlélésre, mint 20-30 évvel ezelőtt.
A jövő várhatóan az automatikus vészhelyzeti leszálló rendszereké, amelyek egy napon ugyanúgy természetesek lehetnek, mint ma a robotpilóta.