Spanyolország • Costa Blanca • Ingatlan • Élet a mediterrán térségben
Egy ingatlan megvásárlásánál sokszor nem maga az ingatlan a legnagyobb kockázat, hanem az a történet, amit köré építenek.
Különösen külföldi ingatlanvásárlásnál könnyű belekerülni abba a helyzetbe, amikor a vevő nem ellenőrzi az állításokat, hanem egyszerűen elhiszi, amit az értékesítő mond.
Ez a klasszikus sürgetési technika. A vevőnek azt sugallja, hogy nincs ideje gondolkodni, összehasonlítani, ügyvéddel átnézetni vagy akár csak egy éjszakát aludni a döntésre.
Egy valóban jó vételnek általában nem kell mesterséges időnyomás. Ha valóban van másik érdeklődő, annak létezését is lehet konkrétan és ellenőrizhetően kommunikálni.
Itt különösen érdemes elővenni a számológépet. A „fizeti magát” ugyanis semmit nem jelent addig, amíg nem tudjuk:
A bruttó hozam nem ugyanaz, mint a nettó hozam.
A „mindig van turista” és a „mindig ki van adva” két teljesen különböző állítás.
Egy üdülőövezetben lehet rengeteg turista, miközben bizonyos lakástípusok bizonyos hónapokban nehezen vagy csak jelentős árengedménnyel adhatók ki.
A kérdésre nem a turistaáradat a válasz, hanem a tényleges foglaltsági adat.
A kérdés egyszerű: mutasson néhány valóban hasonló, ténylegesen kiadott ingatlant.
Nem az számít, hogy mennyiért hirdetik őket, hanem az is, hogy mennyiért találnak tényleges bérlőt.
Ez az egyik legveszélyesebb mondat, mert nem információt ad, hanem bizalmat kér.
Ingatlanügyben a „mindenki így csinálja” helyett dokumentumot kell kérni.
A vevőnek joga és érdeke, hogy tudja, ki az ügyvéd, kinek az oldalán jár el, mit ellenőriz és milyen dokumentumokat vizsgál.
Az pedig különösen fontos kérdés, hogy az ügyvéd ténylegesen a vevő független jogi képviselője-e.
Egy ingatlanvásárlásnál a „csak formalitás” kifejezésre érdemes azonnal visszakérdezni: pontosan mit írok alá?
Foglaló, vételi ajánlat, előszerződés, közvetítői megállapodás vagy bármilyen más dokumentum jogi következményekkel járhat.
Lehet, hogy valóban megoldható. De a kérdés nem ez.
A kérdés az: ki oldja meg, mennyibe kerül, mennyi idő alatt és mi történik, ha mégsem sikerül?
Ha valamilyen engedélyről, használatról, átalakításról, kiadásról vagy üzemeltetésről van szó, a „biztosan” helyett hivatalos információ szükséges.
Különösen külföldi ingatlannál veszélyes kizárólag szóbeli ígéretre építeni.
A „legjobb” szubjektív szó.
A vevőnek inkább azt kell megtudnia, hogy milyen a környék: közlekedés, zaj, parkolás, üzletek, szezonális zsúfoltság, szolgáltatások, biztonság, közös költség, infrastruktúra és várható fejlesztések.
A „mindenki tudja” nem ugyanaz, mint az érvényes rendezési terv.
Ha a környező telek vagy terület jövője fontos a vásárlónak, akkor annak hivatalos státuszát kell ellenőrizni.
Ez lehet igaz. De lehet egyszerű értékesítési történet is.
A vevőnek nem a történetet kell megvennie, hanem az ingatlant. Az árnak önmagában is indokolhatónak kell lennie.
Ez érzelmi bizalomépítés.
A mondat akár teljesen őszinte is lehet, de a vevő számára nem jelent független szakmai bizonyítékot.
A kérdés továbbra is ugyanaz: miért jó vétel, milyen számok alapján és milyen kockázatok mellett?
Ez az a pont, ahol különösen óvatosnak kell lenni.
A vásárlónak célszerű még a pénz átadása előtt tisztáznia:
Ez talán a legfontosabb.
A szakmai tapasztalat értékes. De a hosszú szakmai múlt nem helyettesíti a dokumentumokat, a számításokat és az ellenőrizhető tényeket.
Egy korrekt ingatlanosnak nem az a célja, hogy a vevő kevesebbet kérdezzen, hanem az, hogy a vevő megfelelő információ birtokában tudjon dönteni.
Egyetlen mondat miatt még nem kell senkit „faképnél hagyni”. A lényeg az, hogy mit történik akkor, amikor a vevő visszakérdez:
„Rendben. Kérem, ezt mutassa meg nekem írásban.”
Ha erre dokumentum, számítás, hivatalos adat vagy ellenőrizhető információ érkezik, az jó jel.
Ha viszont újabb történet, sürgetés, sértődés, személyes garancia vagy „mindenki így csinálja” következik, akkor érdemes egy lépést hátralépni.
Ha egy ingatlan valóban jó, attól még jó marad, hogy a vevő alaposan ellenőrzi.
Nem az a cél, hogy a vevő minden ingatlanost gyanúsnak tekintsen. A jó közvetítő rengeteg időt takaríthat meg, helyi információt adhat, összekötheti a vevőt megfelelő szakemberekkel, és segíthet egy külföldi ingatlanvásárlás bonyolult folyamatában.
A különbség elsősorban abban van, hogy bizalmat kér-e bizonyíték helyett, vagy bizonyítékokkal építi fel a bizalmat.